Második első: 24 óra flow

Imént a reggeli tornával hagytam abba a mesélést.
A délelőtt még várt ránk némi munka. Összerendeztem a fontos kajákat a kosárba, bekésztettem az izotóniás port, megbeszéltük a keverési arányt, mikor mit kérek egy körrel előre, hogy flottul menjen a frissítés. Hoztam füzetet, amibe kértem segítőim írják le mikor mit ettem-ittam, milyen állapotban voltam. És csak akkor mondjanak állást, ha kérdezem! Ez nagyon fontos, ne zökkentsen ki a saját ritmusomból.
Gurultam pár kört a kemping betonján, melegítésnek sok értelmét nem láttam. Egyrészt kellemes meleg volt már az idő dél előtt nem sokkal, az elején úgyis hátra kerülök a rajtnál, és az első hídnál be fogunk tömörülni. Nem ezen múlik.
Eljött a dél, zászlólengetésre rajtoltunk. Ahogy vártam, hídnál volt kis tömörülés. Utána szépen kezdett nyúlni a sor. Legközelebb a technikás részen volt némi vonatozás (meg később a lekörözéseknél), de alapvetően nyugodtan vágtunk neki a 24 órának.

Taktikám egyszerű volt: első harmadban 25, majd 28 az utolsó harmadban pedig 30 perces köröket menjek. Zéró izmozás, felesleges kigyorsítások meg egyéb huncutságok nélkül. A pálya alkalmas is volt ehhez a taktikához, nem volt szlalomozás, vagy több visszafordító szűk kanyar.

Peter Vavrica fotója

Az első két óra simán elment, nem is lett volna szabad történnie semminek. Bár feltűnt, pár rendszámos feltűnően nagy sebességkülönbséggel előz meg. Aztán az első elkalandozás meg is bosszulta magát: a technikás lejtőn a bal hajtűkanyarban egyszerűen elfogyott a lendület, én meg talajt fogtam. Mázli, nem estem nagyot és nem térdre. Fél kettőkor felvettem második kulacsom, amit sikerült elhagynom. Valahol kiesett. Balázs felment megkeresni, de eltűnt a rengetegben- mármint a kulacs. Így három helyett már csak kettő flaskából gazdálkodhattam. Kettőkor így banán mellé felvettem egy kulacsot is. 15:12, a harmadik banán. Következő körben 15:37-kor jött a harmadik teli kulacs.

A nagy meleget nehezen bírom, fél ötre muszáj volt kérnem egy hideg vizes locsolást. Felfrissített! Ekkor tudtam, meg, hogy 12. vagyok. Hogy hányadik? Hiszen ezekkel a köridőkkel a tavalyi mezőnyben dobogó esélyes lennék. Ennyire erősödött a felhozatal? Nem lett túl jó kedvem, de menni kellett. Továbbra is ugyanazt csináltam, mint eddig. Minden körben ugyanazt az áttételt használva. Fülemben csengtek Varga Peti szavai, még a 2005-ös 24 órásról: "Kinyírod magad, lassíts!" És persze Lőrincz Olivér szavai: "Versenyen maximum 140-es pulzussal." A másodikat nehéz volt követnem, óra nélkül érzésre, a légzésemre figyelve mentem. Meg tudom, ha elkezdem erősebben terhelni, hamar megfájdul a derekam. A tempó azért nem volt rossz, és legalább egyenletes, nekem annak tűnt.

Öt előtt friss kulacs, egy körrel később banán jött menetrend szerint. Hat órakor (vagyis kicsivel előtte) megálltam bekenni kenőccsel alfelem, hogy ne törje fel a nyereg. Negyed hét, újabb banán a szájba. Következő körre kifogyott a kulacsom, kértem és kaptam frisset.
A verseny bemelegítése, a könnyű szakasznak nevezhető első nyolc óra letelt. Várakozásoknak megfelelően semmi probléma, a technika az első váltó makacsságát leszámítva tökéletesen működik. Fél nyolckor váltottam a banánról, mivel kezdett megülni a gyomromban, ami gátolja a tápanyagok felszívódását. Nem vagyok táplálkozástudós, mielőtt bárki észrevétellel élne. :) Szóval banán helyett jött némi házi sütésű müzliszelet. És rendbe is tett, két kör simán lement. Negyed kilenckor még kértem egy teli kulacsot, de már ment le a Nap.

Peter Bugán képei

A naplementével a hőség nemhogy csökkent, egészen hűvös lett. No, most aztán kiderül mennyire bírom a hideget! Marcalihoz hasonló időjárás azért nem volt várható, biztonságképpen hoztam kabátot. De a lámpa felszereléssel együtt összesen a kar- és lábmelegítőket vettem fel illetve a szélmellényt. Ha fázom, vehetek még fel több réteget, vagy száraz ruhát. Ezen nem múlik. Negyed tíz, egy banán újra, még pont nem kell világítani, de a következő kör már villanyfényes lesz. Ami a versenyt illeti, kezdtek kiderülni, ki milyen erős valójában. Én tartottam a magam tempóját, mégis egyre előrébb kerültem. Estére már bejöttem bőven 10-en belülre.Az 5-6. hely azért már nem olyan rossz.
Mikor ilyen erős a lehűlés, könnyen lecsapódik a pára a levegőből. Amitől a fű, talaj csúszós lesz. Direkt okosan próbáltam menni az első éjszakai körökben, hogy szokjam a fényviszonyokat. A lámpa két fokozatából elégnek bizonyult a kisebb fokozat. Nem akartam kapcsolgatni, és a tempóm sem volt olyan észveszejtő ami igényelte volna a fotonágyút.
A faluban vezető füves lejtőn megtörtént a baj: Az első kerék felkapott a rézsűre, és azonnal kirepüt alólam a bringa. Abban a pillanatban bevillant a 2005-ös soproni verseny. Ott bő 40-es tempónál repültem hasonló szituációban, és landoltam a murván. JAJ NE! Vége a versenynek. Puffanás, bukfencezek, hallom a bringa követi jó példámat. Valahogy sikerült megállni. Bringa mellettem. Felpattanok, majd rögtön fekszem újra. Rendesen megszédültem a pörgéstől. Kellett egy-két perc mire túlteszem magam az eseten. Versenytárak persze érdeklődnek jól vagyok, mondom minden oké. No, átkapcsolok csiga módba a lejtőn. De ma mintha az istenek tavában fürödtem volna. Sértetlenül megúsztam, semmim nem fájt pár perccel később. A sisakot majd kicserélem, biztos ami biztos. Hamarosan újra fel tudtam venni az utazótempót.
Az éjszaka első felében müzlivel tápoltam, és hiába vittünk egy csomó kávét, elpilledés ellen mégis kólát ittam.
Éjfélkor megejtettem egy hosszabb szünetet, fasírt vacsorát betervezve: Tócsi már nem ment volna. Közben megejtettem a harmadik krémezést. A vacsora nem tartott sokáig, alig ment a rágás. Másfél darab után ledobtam a takarót, és inkább nekiindultam. Ha megéhezem, majd megállok még egyszer. Még pont időben keltem fel: míg nem jött az emelkedő, pár percen keresztül fáztam, vacogtam rendesen. De mire a technikai szekcióhoz értem, minden problémám elszállt. És már feljöttem kategória 3. helyre. Mégis muszáj lesz versenyezni.
Itt emelném ki a közönséget. Lelkesen buzdítottak, ki jéger-kofolázva, ki dudaszóval-tapssal, kiabálva álltak/ültek a pálya szélén, több helyen. Ez sokat segített abban, hogy nem kókadtam le idő előtt. Ez a szurkolósdi úgy éjjel fél kettőig tarthatott, a fotós vakuja is érdekes atomvillanásokat okozott a koromsötét éjszakában. Folyamatos müzlizés után legközelebb két órakor ettem újra banánból. Itt már csak Balázs maradt ébren, és leste kívánságaimat. Túl sok nem volt, nem is beszéltünk csak szavakat, a lényeget. A kezdeti frissesség már elszállt, viszont céltudatosságom, koncentrációm egyre javult. Már 14 órája nyomjuk, az igazán kemények most kezdenek igazán menni. Aki nem esélyes dobogóra, már vagy visszavett, vagy egyszerűen alszik reggelig.
A folyamatos evés-ivás mellett krémeztem is szorgalmasan, első 24 órázásom kellemetlen emlékeit nem akartam újra átélni. És működött a terv: simán, erőlködés nélkül megyek, a nyakam és derekam minden körben le tudom lazítani a falu lejtős utcáján.
Még alig múlt fél négy, a madarak az első fényfoszlányok hatására azonnal felébrednek és énekelni kezdenek. Alig vöröslik a keleti égbolt, hegy takarja azt a kevés fényt is, de már madárdal kísér körbe a pályán.
Hasad a hajnal. Minden körben, minden kanyarban egyre világosabb van. Ez az egyik ok, amiért megéri 24 óra szólózni. Csodálatos érzés látni, ahogy felkel a Nap. Majdnem olyan, mint mikor a vámpír Brad Pitt moziban látja a napfelkeltét. A pálya már olyan este 10 órakor kiürült, és még mindig üresnek mondható. A nyomvonal erősen átalakult a tegnap déli rajt óta, főleg a technikás szekció. Gödrössé vált féktáv, a lejtőkön kifékezett gyökerektől lépcsőssé lett az ereszkedés. Fél ötre már egészen világos van, és a levegő elkezd melegedni. Ennek örömére meg is eszek két kis mogyorós csokit. Orsi váltja Balázst. A harmatra figyelek.
Egyre jobban érezném magam, de belém bújik a kisördög: elvileg abszolút második itt van előttem 1-2 percre. Semmi bajom, akkor gyerünk hajrá! Elkezdem hajtani magam, a faluból vissza egy fokozattal erősebbet hajtok. De nem sokat érek el az akcióval, versenytársam is rákapcsolt, a távolság nem csökken kettőnk között. Viszont elkezd fájni a hátam, ha csak kicsit is. Ez azt jelenti, hogy részemről a harmadik hely néz ki. A mögöttem jövő nincs túl messze, de úgy tűnik tudom tartani a maradék hat órában. Itt is jön el az első hullámvölgy, de nem vészes. Körszámot nem tudok, de a köridőkből saccolva meglehet a tervezett távom. Bármilyen furcsa, a helyezés most másodlagos.
Most, hogy lekerült vállamról a teher, van idő többet depózni. A sós ropi is felüdülés a szinte egész napos édes után. Utolsó hosszú kiállásom pár perces, megszabadulok a lámpáktól és az éjszakai meleg ruhától.
Nem sok ingerem van az izotóniás italhoz, legyen kóla is.
Az utolsó két órára nem figyeltem. Igazából nem gondoltam volna, hogy ilyen frissen eljutok idáig. De 10 órakor, már újra meleg lett és elvesztettem a fonalat. Pihentem pár percet, hosszú vizes locsolást kértem, kaptam- ez helyre tett. Mögöttem jövő ellenfelem nem tudott eddig megújulni, még két óra az lehet még öt további kör is.
A fáradságot a meredek emelkedőkön éreztem leginkább. Ugyanabban a fokozatban, ugyanaz a terhelés mennyivel több erőbedobást igényelt délelőtt, mint előző nap délután. De nem egyszer sem szálltam le, tolni. Tizenegy óra után még lett volna idő szűken két körre. Ellenfelem fájós háttal kiállt mögülem, tehát nem fog utolérni sem, nemhogy megelőzni.
A pályán már elkezdődött a fieszta. A váltós csapatok kedélyesen beszélgettek egymással, várták hogy pont délre vagy kicsivel előtte futhassanak be. Nekem nem volt ehhez túl sok kedvem, hiszen két 25 perces kör még beleférne.
Végül nem így lett. 11 óra 36 perckor leintettek. Először tanácstalan voltam, de Orsiék jelezték: ennyi volt. Ennyi volt? Fura, de mintha mennék még pár kört, olyan jól sikerült rendet tennem a fejemben az elmúlt pár körben. Azért pár perccel később nem akartam ár tovább menni. :)

Mirko Hracek fotója

A verseny után, ahogyan egész hétvégén teljes kiszolgálásban részesültem. Megkaptam a két adag ebédet, innivalót. Kicsit sokáig tartott, de legyűrtem. Bepakoltunk, frissítő zuhany átöltözés és máris jött az eredményhirdetés. Megkaptam érmecskémet, ami viszont nem sikerülhetett volna, ha Orsi, Zsuzsi és Balázs nem segítenek ilyen profi módon.
A tombolán nyertem egy karton energiaitalt, szerencsére nem a fődíjként felajánlott bringát. Bár Balázs felpókozta volna a tetősínre. :)
A hazaút első fele jórészt kiesett, jó hogy nem kellett vezetnem.
Szeretnék még egyszer köszönetet mondani kis csapatomnak, nagyszerűek voltatok!

A High5 izotóniás port alaposan teszteltem, jelentem tökéletesen alkalmas a feladatra!
A 24 órás igénybevételhez erősen túlbecsültem előre a fogyasztást. Alig fogyott 11-12 liter folyadék, talán két fürt banán, 30-40dkg müzli meg az apróságok. Ennek ellenére, ha kis is ürült a szervezetem a felesleges ballaszttól, nem akartam az elmúlt napokban halálra zabálni magam. Súlyvesztést is minimálisra sikerült szorítani.
Köszönöm a versenyzési lehetőséget Lubos Terry Dupkala és csapatának, a Bikepointnak! Élvezetes klasszikus montis pályát jelöltek ki, gyönyörű környezetben. Nem lehetetlen kihívás, de a gyorslábúak sem unatkoztak rajta- gondolom. Jövőre, ha lehet visszatérünk.