Hol is kezdjem?
A Mega Bakony után, jól is esett egy kis pihenő.
Gyakorlatilag csak munkába járásra használtam a bringát. És ahogy a dolgok
állnak, ez őszig nem is fog változni. Miért?
Először is, kaptunk egy öröklött lakást. Már tervezgettük
egy ideje a költözést, de mikor lett jelentkező egy további lakóra
albérletünkben, felgyorsultak az események. Akkor most jött el az idő!
Köszönjük az elmúlt évet, nagyon jól éreztük magunkat! Igaz, végül mégsem lett „nuszáj”
a költözés, de addigra már túl sok energiát fektettem az előkészületekbe.
Hirtelen sürgőssé vált egy minimális felújítás. Annyit tudni kell a lakásról, hogy
egy idős dohányzó hölgy lakott benne. Tele régi holmikkal és persze a füst
alap. Minden ajtónyitásnál arcul csapott, mindenből áradt a megkövült
dohányszag, szóval nem egyszerű a helyzet. És mi ide költözünk egy hónapon
belül? A lehető legnagyobb negyvenfokos kánikulában szedtük le a tapétát,
tekertük fel a szőnyeget. De ahhoz képest, hogy tapasztalat és szakértelem
nélkül vágtunk bele, egész jól sikerült. A sárgára csúnyult tapéta helyett
fehér lett a fal, a közeli Diegoból vettünk puha szőnyeget, és leterítettük. Július
végén el is kezdtük a pakolást. Betáraztunk nagyméretű dobozokból,
ragasztószalagból. Majd pár kör alatt át is vittük- a kocsi jól vizsgázott,
talán utolsó körben tudtuk teletömni. Azóta dobozok között élünk. Közben
persze, akadt más is. Kaptam egy felkérést, vázjavításra- köszi Sala- egy
karbon Dogma sínylette meg az erőszakos behatást. Nem egy egyszerű repedésről
van szó, a váz konkrétan két darabba tört, hiányzott is némi anyag. Nem lesz
szép, nem tudok nyugodt szívvel garanciát vállalni rá, csak teszt alapján. Vagy
nehezebb lesz a végeredmény. A csiszolást csak Ajkán tudtam elvégezni, hogy
azzal is időt spóroljak. Végül összeállt a keret, az eszközökhöz képest
szerintem tűrhető eredménnyel. Remélem, a külcsínnel ellentétben a tartóssággal
nem lesz probléma. Erről is lesz majd poszt. Kis bökkenő, hogy a képanyag a
PC-n van, ami úgy döntött már nem várja meg a költözést és rejtélyes hibát
produkált- azóta sem tudom használni. Az adatmentés még hátra van, fontosabb
dolgok miatt. A másik vázra én jelentkeztem, csapattársam Kurucz Gábor
összteleszkópos alumínium váza adta meg magát. Amolyan „addig guruljon, míg
másik nem lesz” javítás, könnyebb dolgom volt mivel csak a tartósság számított.
A Merida vázból kiindulva (köszöni szépen, még mindig tart), nyugodtan estem
neki az alumínium váznak is. Közben van érdeklődő más területről is. Szóval
lakás lakhatóvá tevés közben kis fusizás éjjelente, közben munka is van bőven
szerencsére. A nyári szünet már igazán kellett, nagyon rám fért. És engedve a csábításnak,
július utolsó napjaiban megkerültük a Balatont. A kezdeti nagy lelkesedés
ellenére, végül négyen vágtunk neki a háromnapos kalandnak. Mi ketten és Zsuzsi+Balázs
(vagy fordítva?) indultunk Zánkáról. A szállásokat neten jó előre (indulás
előtt két nappal) lefoglaltam. Az első nap jól telt, ismerős tájakon gurultunk,
ezúttal felmentünk a szigligeti várba. Hatalmas területen, egész jól tették
turistabaráttá ezt a műemléket. De sokat nem nézelődhettünk, Füred felől
vészjósló vihar közeledett. Mire legurultunk a 71-es úthoz, el is eredt az eső.
Bár áztunk, de sem hideg nem volt, sem nem lettünk csurom vizesek. Ennek
ellenére Keszthely határában megálltunk, megvártuk míg eláll. Keszthelyen, a
parti soron költöttük el ebédünket, pontláttuk a Magyar Nagydíj utolsó köreit.
Volt meglepetés, mikor a piros autót láttuk az első helyen. Most már
elmondhatom, felvételről visszanézve is izgalmas futam sikeredett Mogyoródon.
No de vissza a Balaton partjára: a srácok már kezdenek fáradni. Innen már alig
20-25 km Balatonfenyvesig, ahol vár minket a bevetett ágyikó. A maradékot teli
hassal gyorsan ledaráltuk, a házat is sikerült megtalálni. Kedves házinéni várt
minket, gyors frissülés után szaladtunk is a strandra, csobbanni egyet.
Elmondhatom, estefelé nagyon jó, meleg volt a víz. A lapos déli partot persze
még most sem tudtam megérteni. Gyorsabban mélyülő vízhez vagyok szokva. Mire
véget ért a vízilabda EB döntő, már éppen dőltünk be az ágyba. Reggel ki
frissen, ki egy kissé fáradtabban kelt. Mivel Balázsék nem bicikliznek túl
sokat, úgy igyekeztem kiválasztani az etapokat, hogy időben előre haladva egyre
könnyebbek legyenek. Az első nap dombos 75 km-e után most ugyanekkora táv várt
ránk, de síkon. Nos, nem tudom mitől de ezen a napon máshogy telt az idő. Igaz,
Fonyódon és Lellén is felmentünk a kilátókba (amik ugye nem alacsony pontokon
vannak), és gyönyörködtünk a kilátásban. Voltunk boltban, gyógyszertárban,
szépen ellazáztuk az időt. De úgy 5 óra alatt talán 30 kilométerrel kerültünk
közelebb a második napi célhoz. Balatonszemesen muszáj volt beiktatni egy
hosszabb ebédszünetet. Siófokon idén valahogy nem adta ki a logikus partmenti
útvonal, ezúttal jobban bevettük magunkat a városba. Még olyan tényező, ami nem
javítja az átlagtempót. Az aranyparti étkezős bazársoron már eléggé
elcsigázottnak tűnt a társaság. Aztán észrevettem egy méretes tüskét a
kerekemben. Ha kihúzom, ragaszthatok. Hátha kibírja estig, ha többször
pumpálom. Siófok üdülőtelepig bírta, itt már meg kellett állnom. Többiek előre,
majd később találkozunk a címet tudjátok hova kell menni. Pont mire összeraktam
a bringát, elkezdett ömleni az eső. Eresz sehol, gyerünk a többiek után! Orsi
megvárt egy Hekkelde és Lángosda nevű vendéglátó egység ernyői alatt. Itt
vártunk pár percet, Balázsék a világosi vasútállomáson jártak ekkor. Ez már így
fog esni, hiába csökkent az intenzitás, jobban úgysem ázunk el. Az eső ellenére
egyáltalán nem volt hideg, sőt. Viszont, mire a világosi fennsíkra értünk,
elállt! Csodás volt a kilátás a tiszta időben. Akarattya előtt összerázódtunk,
és együtt értünk az erdőben kialakított Borsa Tanyára. Aki kedveli a szocreált,
vagy volt a ’80-90-es években nyári iskolai táborban, az azonnal otthon
érezheti magát. A zuhé miatt nem tankoltunk fel ennivalót, így besétáltunk a
közeli strandra. Keddre már nem maradt sok, alig 60 km nagy része ismerős
tájakon. Ez sokat számít már, ekkora távnál. Almádiban, és Füreden is
fagyiztunk, végre ettünk lángost, teljes volt a nap. A vége kicsit elfáradós
lett, de körbeértünk. Másnap mehettem dolgozni, amolyan önszorgalomból.
Augusztus első hétvégéje hagyományosan a Bükk Maratont
jelenti a hegyikerékpárosoknak. Mi mentünk itatni, lazulni. Szarvaskőn
szálltunk meg, Orsi jó barátainál. Jánosról tudni kell, hogy amit ő nem tud a
szarvaskői várról és környékéről, azt nem is érdemes tudni. Vacsora előtt fel
is mentünk megnézni a romvárat. A sok információ és a mennyei ételek megtették
hatásukat. Szinte a tyúkokkal feküdtünk. Vasárnapra így sem aludtuk ki
magunkat- mondjuk mostanában ez nálunk nem divat. A versenyről csak pár szót:
kis hibákkal, de mindenki megkapta a magáét, szép sikerek is születtek csapaton
belül. Hogy elüssük az időt, besétáltunk Felsőtárkányba a hűs forrás vizéből
inni, és felkutatni az érthetetlenül egy napos rétes fesztivál maradékát.
Találtunk sütit. J Vége
lett a versenynek, gyorsan összepakoltunk, és a Kurucz expressznek hála gyorsan
haza is értünk.
Eddigre lett elegem a rohanásból. Most azonnal irány Ajka,
nem akarok SEMMIT csinálni! Ez A terv. Tehát még vasárnap este beszórtunk pár
napra elegendő ruhát, hiszen jövő hétvégén már a Tátra lábainál fogunk aludni.
Aztán máshogy alakult. Kedden kapjuk a telefont, most azonnal nyissuk ki a
lakást, mert ázik az alsó szomszéd! Remek, csak 150 km-re vagyunk és egyáltalán
nem akartam visszamenni még 1-2 napig. Kulcs csak nálunk, felírni: pótkulcs a
szomszédnak! Indult a szervezés, hogyan legyen végül kocsiba be, délután
felrohanunk a lakásba, már elzárták a pincében a vizet. A fürdőben csak egy kis
tócsácska, semmi kacsaúsztató. Ekkor kicsit ideges lettem. Utána jobban, mikor
kiderült hogy az alsó szomszéd elment otthonról. No, mindegy, lett vízvezeték szerelő,
felmérte a terepet, megbeszéltük mi a teendő. Addig takarítottunk, pakoltunk ki
a dobozokból. Adtunk kulcsot a szomszédoknak, hogy majd engedjék be a
netszerelőt, meg a vizest. Nálunk elzártuk, ne történjen ismét baj. Majd még
kedd este vissza Ajkára. Nem kellett altatni.
Újabb szál. Kitaláltam, hogy egy 125 köbcentis motor gyenge
ahhoz, hogy legalább egy autó dinamizmusával vonszolja nemes hátsóinkat. Vagyis
már július közepe óta elkezdtem nézni szabadidőmben (ráérek, muhaha) a
hirdetéseket, ezzel párhuzamosan a teszteket, adott típusok fórumait és
természetesen a „legnagyobb videómegosztó oldalt”. És persze Orsit traktáltam
minden hülyeséggel. Persze, neki is számít a véleménye, de maradjunk annyiban
hősiesen állta a strapát. Főleg mikor felkel reggel ötkor, én meg este 11 után
még meg akarom neki mutatni a kétszáztizennyolcadik motort. Ami pont
ugyanolyan, mint az előző kétszáztizenhét. De nem, nézd ennek
turbókompresszoros kanyarbólintó szelepreléje van, csak ebben a típusban
létezik és nézd milyen jól néz ki. Szóval mikor másodszor is megérkeztünk
Ajkára, már kiírtam pár környékbeli telefonszámot. Alapvetésem, hogy erre a
hobbira nem fogok sok pénzt áldozni, ennek megfelelően vagy problémás típus
jöhetett szóba, vagy bontószökevény. Vagy olyan, amit még a bontó is kivet
magából. Külföldről beráncigált roncsok vannak, amennyire állítottam az
értékhatárt. Csak az a baj, hogy igényeim is vannak. Nem sportmotor, ne legyen
hajszárító hangja, de ne legyen egy hegyomlás, és egy sportautó dinamikáját
hozza, az nem hátrány, meg nézzen is ki valahogy. Van ilyen, több is. Szóba
került a Honda VFR400 is, de a típust ismerők közül szinte mindenki
kétségbeesetten próbált lebeszélni róla. Végső elkeseredésemben már utcai
endurókat is majdnem felhívtam. De azok hiába kényelmesek, nyomatékosak és szép
kalapácshangjuk van, ha nem tudnak versenyre kelni egy több hengeres nagyobb
teljesítményével. A ’90-es években divatos 400 köbcentis bármilyen motorok
közül kb. az összes érdektelen volt.
Új szál. Még Szarvaskőre utazás előtt elmentem egy üzletbe,
hogy mosógépet nézzek. Mivel a lakásban elég hiányos az egy főre eső háztartási
gépek aránya, meg a szennyes ruha sem tisztul magától. Annyiban maradtunk, hogy
visszajövünk majd a friss szállítmány beérkezését megvárva. Szombaton 13 óráig
vannak nyitva, ki is szállítják. Szóval szombat reggel vissza a fővárosba. Azt
már csak egy post it-re jegyzem fel, hogy az elmúlt bő hónapban jelentős
alkalommal hajtottuk le a hátsó üléseket. Most sem történt másként, de semmi
gáz: Balázstól kaptunk hűtőgépet, mikrót, lexikonokat és még pár apróságot.
Persze pont akkor mentünk motort nézni, mikor ő megvette volna az új padlót.
Sebaj, legalább ő is tesztelte a Focus csomagterét. Majd padló ki, hűtőgép és a
többi be. Korán fekvés pénteken, mert korán kelünk. Utazás, boltba be,
kiválasztjuk a megfelelőt, fizetünk, kiszállítás- majd hétfő délután. Ki
maradjon otthon? Orsi nagynénje végül vállalta a feladatot, igaz mint kiderült
hiába mert a 3 utánból simán lehet fél6 is. Visszatérve a hűtőgéphez. Még volt
fenn két kisebb darab, azokat előbb el kellett takarítani az útból. Logisztikai
bravúrok során végül beállítottuk helyére az újat, a régieket egy másik
mikróval együtt át Óbudára. Egy hét alatt 1000 km utazás… Még jó, hogy nyári
szünetet tartunk. A szlovákiai versenyzésnek álcázott üdülés persze érthető
okokból elmaradt, nem is volt hozzá kedvünk. Az új hűtővel újabb hiba derült
ki, igazából az elmúlt húsz-huszonöt évben elmaradt karbantartás: a konnektorok
minősége. Előbb-utóbb az egész bérleményt gatyába kell rázni.
Nos, szombat délután vissza a lakásba (otthonnak nem
mondanám, de nyomai vannak, hogy lesz belőle valami), a net bekötve, a
fürdőszoba csap is rendben. Huhh, végre indulhat a pihenés! A nagy izgalomra
ciccentettem egy zsömlét. Csak poénból behozom a „legnagyobb használtjármű
hirdető portált”. Keresőben beállítom az értékhatárt, az évjáratot véletlenül a
szokásos 1996 helyett 2002-re. Hoppá, megvan! Kawasaki GPZ 500 S 2000-ből Velencén,
igencsak baráti áron. Friss hirdetés. Erre le kell csapni. Ma már érthető
okokból nem vezetek, de vasárnap oké. Sejtettem, hogy nem én leszek az egyetlen
érdeklődő, ez be is igazolódott. Aztán egy klasszikus szombati esti, reggelig tartó
program után délután ébredek. Akármi lesz, megyünk! Még megvan a moci. És ott
áll az udvarban, itt már majdnem eldőlt, hogy biznisz lesz. Persze jól
megszerveztem a vásárlást, bukót nem vittünk magunkkal. Budapestre sem. De
kölcsön kobakkal, egy kilométer elég volt arra, hogy eldöntsem: ő lesz az.
Ennyi pénzért nem hagyhattam ott. Mindene rendben volt, első pillantásra.
Megegyeztünk, már csak el kell akkor szállítani. Ismét logisztikai manőverek
sora következett. De már másnap mehettem érte: Balázsék hazaviszik, nem kell
bukó csak vigyem a pénzt. Nagy rutinosan 7-re beszéltem meg a találkozót.
Lehet, kicsit izgultam. Nos, 5-kor ki a melóból, bringával száguldás a lakásba,
eurót majd váltok a Pólusban, ott van automata is. Meg átírásra is kell tartalék.
Hat óra előtt pár perccel sikerült elindulni, a pénz égette a zsebem. A
délutáni erős forgalom ellenére szinte pontosan sikerült hét órára odaérni.
Persze a többiek már bent vizsgálták a vasat. Próbakör, oké a gép. Mondom jó,
már megvettem tegnap. Papírmunkát elvégezzük, ők Ajka én Újpalota felé. Most
akkor a következő napjaim nem írom le. Biztosítást intézni, átíráshoz meghatalmazás
is kell. Biztosításkötéshez kell az adásvételi, érthető okokból nem volt nálam.
Akkor fax ide, fax oda… A lényeg, jövő héten már az én nevem lesz a motor
forgalmijában. Ez pozitív stressz. Ehhez kapcsolódik egy rövid történet: Orsi
eddig egy robogós sisakot hordott, de most már nem ártana valami komolyabb.
Erről is fogok írni hosszabban, ha van rá igény, de a lényeg itt is
változatlan: ha kevés pénzed van, vagy ne legyenek igényeid, vagy tárazz be
négylevelű lóheréből. Mert kb. 20ezerért nehéz normális bukót találni, ami
tényleg tetszik, és olyan helyen kapható, ahol fel lehet próbálni.
Közben megvagyok még bringázás nélkül, de egyre jobban
hiányzik, alakul a motiváció az alapozáshoz. Már most megvannak azok a
versenyek, amikre tervezem, hogy nevezek. Nos, ha értékelhető sportteljesítményt
szeretnék nyújtani, ahhoz már komolyabb munka szükséges. Több, rendszeresebb és
célirányosabb. Néha jól jön, ha le is van írva a terv, amit egy tényleg
hozzáértő vet papírra. Tehát kellene egy személyi edző, akár. Ez egy hosszabb
folyamat, novemberre reményeim szerint meg fogom találni. Vagy mégis belevágok
egyedül, egy más koncepcióval. Az is kérdés, milyen lesz a technika. No, lesz
min rágódni üres óráimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése